Hello Brasil

Hello Brasil

Brazília üzemanyag nélkül - Kamionos sztrájk

2018. május 25. - Hello Brasil

Olvasási idő: 3 perc

Mikor brazíliába jöttem tudtam, hogy lényegesen több kalandban lesz részem mint mondjuk otthon, de azt nem gondoltam, hogy belekóstolok egy kamionos sztrájk hatásába is.

Röviden az előzmény annyi lenne, hogy Hétfőn sztrájkba kezdtek az egész országban a kamionosok, több problémájuk is van a jelenlegi helyzetükkel, ami valahol érthető is.

A fizetésük alacsony, nagyon alacsony, gyakorlatilag minimálbérért dolgoznak, kontrollálatlan a munkaidejük, a pihenőjük, távol vannak a családtól. Időnként a kamionok amiket kapnak öregek, sokszor elromlanak stb. A gázolaj ára (nekik) túl magas, és általában túl magasak az elvárások. Itt kicsit más a helyzet, hiszen csak parana állam nagyobb mint magyarország, így egy átlagos út hossza több ezer km-es is lehet, fáradtan stresszesen nem megölni senkit az úton a hatalmas batár kamionokkal pedig tényleg művészetté válik.

Tovább

Brazil hétköznapok

Olvasási idő 5 perc

Elutazni a világ másik felére egy hatalmas ugrás a szokások és kulturák között. Elköltözni a világ másik felére, egy minimum fél éves szenvedés kezdetét jelenti, de már átléptem az 1 éves évfordulót is. 

Nehezebben éltem meg ezt a váltást, bár tudtam nagyjából mi vár rám, hiszen előző évben eltöltöttem már itt 3 hetet, tudtam hogy mennyire más, és hogy ez nekem tetszik, így nagyjából számítottam nehézségekre.

Tovább

Hogyan jutottam Borsodból Brazíliába?

A legelejéről a legérthetőbb a történetem, a miértek, a hogyanok

Olvasási idő: 15 perc

 

Borsodban nőttem fel, egy 12-13 ezer főt számláló városban, az ipar kihalt, én már csak a történeteket ismerem az egykor virágzó kisvárosról, de emlékeimben a lepukkant kisvárosias hangulat él csak. Ilyet magyarországon találni sajnos elég könnyű, Borsodban egyenesen ékes példák sorakoznak. 

Ahogy majdnem mindenkinek, úgy nekem is a gyerekkorom egy szép szépia filteres emlék, amikor mindig minden, milyen jó volt, lehet csak a felszínt láttam, gyerekként nem kell belemenni a napi gondokba, és nehézségekbe. Látod a szüleidet leterhelve, de lehet csak fáradtak. Az iskolán és a napi legózáson később számítógépezésen és tanuláson kívül más gondom nem volt, leszámítva a játszótéren történt veszekedéseket, és gyors kibéküléseket. 

Talán először a középiskola körül realizáltam, hogy engem hátrány ér, mondjuk egy nagyvárosi társamhoz képest. A napi 1-1,5 óra utazás iskolába, majd ugyanez haza, már a nap nagy részét kitölti, marad a tanulás, a tini lázadás, aggódás, jönnek a szerelmek, barátok jönnek-mennek. 

Talán az érettségi az a pillanat, amikor aki addig nem ijedt meg mi lesz vele, hirtelen komolyan veszi az életet, rájön nincs ingyen kenyér, és nem mindegy hogyan tovább. 

Tovább

Gyors helyzetjelentés

Avagy, ajjaj már megint nem írtam a blogot

Olvasási idő: 4 perc

 

November 9. Ekkor sikerült megírnom az első index főoldalas bejegyzést, ez volt az 5. bejegyzésem és az elmúlt 4 (2 hónapja megírtam ezt a posztot, és hagytam eddig pihenni, tudom…) elvesztegett hónapban meg lusta voltam írni. Az élet zajlott, a napok repkedtek, néha egybefolyt 1 hét is, aztán nem várt hirtelenséggel munkát is kaptam, pedig esküszöm még nem szándékoztam munkát keresni. Kicsit igaz a mondás, miszerint a messziről jött ember azt mond amit akar. 

A brazilok érdeklődőek, legyen ez a kultúra, a nyelv, vagy csak úgy az ország általánosan. Minden ami nem Brazil az “cool” nekik. Teljesen természetes viselkedés, de itt ezt egy kicsit túlzásba is viszik, csak azért mer európából jöttem az emberek legaláb kétszer közvetlenebbek, és háromszor előzékenyebbek velem, mint egy hasonló szituáción áteső állampolgártárssal. Élvezem, és ki is használom egy kicsit. 

Úgy érzem olyan lehetőségek és kapuk nyílnak meg előttem pusztán azért, mert európából jöttem, ami mondjuk otthon örökké zárva maradna. Baristaként szinte kötelességem tudni az összes jó kávézóról a városban, és én meg is próbáltam mindet meglátogatni, szakmai szemmel elemezni az ott folyó munkát, embereket, magát a helyet.

A barista közösség mindenhol a világon olyan, mint egy kis család. Bárhová mész a világon, ha elárulod, hogy szakmabeli vagy azonnal régi barátként kezelnek. Bevallom a kávézólátogatások kiváló lehetőségeket biztosítottak számomra, 1 hónap alatt berobbantam a városi közösségbe, és szereztem rengeteg barátot és még több ismerőst. 

img_7366.JPG

Így történt, hogy karácsony előtt pár nappal, már próbanapon találtam magam a város legdíjazottabb kávézójában, akik éppen most gyúrnak az újításokon. Itt is működött az európai báj, nem is érdekelte őket különösebben, hogy 1. a papírjaim folyamatban vannak, így még nem tudok hivatalosan munkát vállalni, 2. portugálul el is átkozhatnak, és kétszer eladhatnak, mert nagyon basic a nyelvezetem.

Bevállalták, és megegyeztünk, hogy 3 hónap alatt ( ez eddig 6 hónap alatt se sokat változott) összetudom kaparni a kezdő szintet portugálból, a munka többi részével pedig nem lesz gond. Azóta is itt dolgozom, lassan több mint 5 hónapja. Persze Januárban már meglett minden papírom, így végre hivatalosan is ott dolgozom. 

Van előnye annak, ha az ember azzal foglalkozhat amit szeret. Például a hétfőt nem nyávogva rosszkedvűen kezdi az ember. Rám ez különösen igaz, hogy nincs problémám vele, mivel minden hétfő a szabadnapom. Heti minimum 50 órát dolgozom (44-el indultunk), ami több mint amennyivel anno kalkuláltam, viszont itt ez az alap. Néha 9 néha 8 néha meg csak 6 órát dolgozom egy nap, ha 8 óránál többet dolgozom akkor 1 órás szünetem van, ha pedig kevesebbet akkor 20 perces szünetem van. Előbbi teljesen praktikus, mert van időm enni, majd ha esetleg dolgom van, simán kitudok ugrani elintézni.

img_7333.JPG

A kávézó elhelyezkedése teljesen jó, a város közepén a tehetős környéken van, így jellemzően adott, hogy kik járnak a kávézóba -politikusok, felsővezetők, eltartottak, stb.- és egy valamiben különleges a barista szakma. Az emberek közvetlenek a baristájukkal, sokszor többet árulnak el, vagy barátságosabbak az emberek velem, mintha csak egy átlagos helyen találkoztunk volna. A második kérdés mindig, a honnan jöttem. A harmadik az értetlen csodálkozás, hogy ha már beszélek angolul miért nem az USA. 

Kívülről ezek az emberek elérhetetlennek látszanak, viszont amikor kérnek egy kávét, és mégis beszélgetni kezdenek veled, szinte régi barátként beszélgetnek velem. Persze itt is rengeteg embernek izgalmas vagyok, meglepően sokan jártak már Budapesten, így mindig akad valami közös beszédtéma, de ha más nem curitiba időjárása napi szinten 1 órán át taglalható. 

Rengeteg vicces élménnyel lettem gazdagabb munka közben, itt van például az eltartott hölgy sztorija. 

Egész nap a kávézóban ücsörgött és a férjét várta (később többször is elmondta négyszemközt hogy nem a férje, idézve: “ő nem a férjem oké?! Mi csak néha találkozunk és iszunk egy bort”) , aki reggel 11 helyett, csak délután 5-re ért a kávézóba félrészegen -ahhoz képest mondjuk teljesen jól parkolta le az autót a kávézó előtt-, szóval körülbelül délre a hölgy kiolvasta az interneten fellelhető összes horoszkópot, asztrológiai elemzést, és már nem tudott mire keresni. Ekkor kezdett el beszélgetni a körülötte ülő véletlenszerűen kiválasztott emberekkel, az életről, időjárásról, éttermekről, majd idővel elfogytak az emberek körülötte és akkor maradtam én. Jellemzően ha gőzöm sincs mit beszélnek hozzám portugálul, akkor csak szélesen mosolygok, és bólogatok, esetleg ezek egyvelegével ismétlem, hogy “sim” vagyis igen. Szóval jöttek a kötelező körök -angolul- , honnan vagyok, mit keresek itt, és miért pont brazília. 

Csevegtünk mikor az asztala környékén volt dolgom, majd megérkezett a férj is, aki valahonnan szerzett egy üveg magyar száraz fehér bort, eltudom képzelni mennyit kereshette a városban…(Sao Pauloban van egy cég, ami magyar italokat forgalmaz Brazíliában)

Kiderült, hogy a hölgy leadta a drótot a férjnek, hogy van itt egy barista aki magyar, és akkor keressen valami magyar dolgot, ami mondjuk bor. Nehéz feladat lehetett, büszkén mutatták nekem, hogy mit szereztek. Majd miután végignéztem a férj telefonján az összes magyarországon készült képet, kedvesen elbúcsúztunk egymástól -a hölgy pedig azóta is minden nap nálunk kávézik-. Kétségkívül az egyik legviccesebb vendégünk.

img_7236.JPG

A másik sztori talán meredekebb, időnként megesik, hogy a baristának kell felszolgálni, kivinni dolgokat beszéd nélkül is lehet, így néha megteszem. Ilyenkor találnak meg a nem lehetne esetleg mégis csak több tejjel, vagy így-úgy vagy csak kéne még ez meg az, meg egy kanál, meg 2 pohár stb. 

Szóval próbálom a helyzetet ügyesen megoldani, kiviszem a kávét, és nagyon gyorsan eltűnök, úgyis minden huszadik másodpercben jár arra egy pincér is. Egyszer így nem hallottam, hogy kértek még valamit, majd csak később meséli nekem a pinér munka után… 

“Képzeld, mikor kivitted az egyik italt még akartak tőled kérni valamit, aztán mondtam nekik, hogy nem beszéled a portugált, csak az angolt meg a magyart, mert magyarországról jöttél. Erre a lány aki az asztalnál ült, megörült, mert az ő nagyapja magyarországról költözött ide.” Ilyenkor mondom, hogy kicsi a világ. 

 

5+3 dolog ami teljesen kiakaszt Brazíliában


Olvasási idő: 5 perc

Ahol a magyar jár ott elégedetlenség lepi el, na de eddig csak pozitív dolgokról beszéltem. Jó magyar módjára ideje beszélni arról is, amit nem szeretek, vagy éppen fura európai fejjel. Van néhány dolog… 

1. Különböző konnektor típusok

Talán az első érthetetlen dolog amivel itt találkoztam, már akkor szembejött, mikor tölteni szerettem volna a telefonom. Kicsit eltér az itt használt aljzat az európaitól, ami nem gond, általában az ember hozzászokik, hogy ha utazik vannak ilyen meglepetések. Eddig ez rendben is van, de a probléma ott kezdődik, amikor teljesen más aljazat van a konyhában, a nappaliban és persze ki ne hagyjuk a hálószobát, és a fürdőt sem. 

Mire jó? Valaki anno nagyon vicces kedvében volt, vagy éppen elfogyott a Balarotti-ban (barkácsáruház) az egyik fajta aljzat és pótolta, jó az így is. A fene tudja, de a jelenség azt jelenti, hogy míg egy bizonyos hajszárítót tudsz használni az egyik fürdőben, nem biztos hogy a másik fürdőben is azonos az aljzat.

Tovább

Az indulástól egészen az érkezésig

Biztos, hogy nem álmodom?

Olvasási idő: 4 perc

Sokat -3 bejegyzést- írtam az utazást megelőző időkről, talán ideje mesélni az érkezésről is. A játékosság kedvéért máris kezdeném a távozással. 

Az utolsó napok tényleg olyanok a kiutazó számára, mintha halni készülne, búcsúzkodás a rokonoktól, nagymamáktól, akiket nagy eséllyel többet már nem lát az ember. Érzelmileg megterhelő időszak, még a legerősebb embernek is. Elhagyni az országot és a föld másik oldalára költözni nem éppen olyan, mintha Angliába menne az ember. Nem beszélve a repjegy áráról, és az időről. Az előbbi csak oda út esetén is 120 ezer magyar forint körül kezdődik, az utóbbi meg mindenféle csatlakozással és várakozással is legalább 14-15 óra néha 24.

img_6534.JPG

Rio De Janeiro reptér

Tovább

Bürokrácia útikalauz

Blogomat kiterjesztem közszolgálati jelleggel is -mondhatni közszolgálati jelleget nyert-, így beszámolok az elmúlt napok kálváriájáról, illetve hogy mi történik akkor, ha a bürokrácia fogaskerekei elkapnak egy komplett erdőt. 

Kezdjük azzal az alap feltevéssel, hogy szeretnél külföldre utazni, ott élni és még házasodnál is. Szükséged lesz néhány dokumentumra, hitelesítésre, és fordításra. Blogom Brazíliáról szól, így most maradjunk a konkrét példáknál, így is elég izgalmas lesz. 

Tovább

A pakolás

Olvasási idő 4 perc

Ezt a posztot az indulásom előtt írtam, kiegészített gondolataim a poszt végén találhatóak. 

Fura érzés. Mire gondolok? A posztokat szeretem előre megírni, nyugodt körülmények között, inspirált érzés alatt. Mi a fura? Az inspirált érzés, vagy éjszaka fog el, sokszor egy fáradtabb nap végén, zuhanyzás után az ágyban forgolódva, vagy lehetetlen időpontokban az éjszaka közepén. Ez az én termékeny óráim jellemzője.

Nem szeretnék egy olyan blogot, ami lendülettől mentes, anyagias, vagy csak simán belemegy olyan 23. rendű dolgokba, hogy ma elvittem a kutyát sétálni, és aztán adtam neki enni -nincs is kutyánk-. 

Nehéz műfaj a blogolás, mert jellemzően nem látod írás közben akihez szólsz, ami egy alapvetően természetellenes érzés. Nem gondolom hogy ősember1 kőlevelet küldött ősember2-nek, hogy nézd már mi történt velem. 

Gyakorolnom kell, hogy képes legyek izgalmasakat írni, mert unalmas írásból már az indexen is akad elég. Soha nem tanultam a praktikákat, egyszerűen próbálok magam lenni, egy olyan ember aki megtalált egy szeletet önmagából, és ez baromi jó érzés. Szeretnék a ti életetekbe is egy kis pozitívumot és nem utolsó sorban Dél-Amerikát vinni -mert mindenkinek szüksége lenne egy kis Dél-Amerikára-.

Tovább

Egy rövid bevezető

Olvasási idő: 3 perc

Egy blog indítása nehéz dolog, nem elég megválasztani a nevet, kitalálni egy külsőt, felépíteni rá a mondanivalót, de szembe kell nézni a nagy üres fehér lappal is. Ijesztőbb mint bármi, ez az a lap amire a világ legnehezebb dolga leírni az első mondatot és ez az a lap, ahol nehéz abbahagyni a történeteket, hogy maradjon a következő posztra is. Leírhatok ide bármit, olvashatjátok és lehet hatással lesz néhányak életére. 

Talán ugyanilyen nehéz megváltoztatni az életünket. Felrúgni azt, ami addig volt és új dolgok után nézni, új dolgokba kezdeni - főleg olyan dolgokba amik újra örömet tudnak szerezni - és lezárni a régieket. 

Tovább
süti beállítások módosítása